Tiz ev hussant el

 2013-ban postoltam ide. Most 2023 vége van. Rengeteget írok magamnak. De semmi sincs publikálva. Magányos vagyok, pedig sok ember van körülöttem. Mármint nem a 8 milliárdra gondolok (bár az is van),  hanem kedves, szerető és rendes emberek vannak körülöttem. (ezennel a kategória hivatalosan is ismét a #nyafogas (fogalmam sincs hogyan működik ez a blog már))

Magamnak angolul írok leginkább. Nem azért mert 10 év alatt az lett az elsődleges nyelvem, hanem mert a swipe input és a diktálás azokon működik.

A befejezetlenség öröme - gondoltam magamban és megnyomom a publikálás gombot :)

Csak ugy

Úgy tűnik most ez az új blogom. Még mindig lószar sincs benne, de nem izgat nagyon. Csak úgy van témátlanul, nyafogásokkal és különösebben céltalan közönséggel. AMinek eszében sincs megfelelni bárkinek, vagy bárminek és önző, exhibiconista, akármi. Még a többieknek el sem áultam, h van. Sebaj. Ez nem az utazós cucc, amiben pedig benne kell legyen milyen jó volt, h szülők itt voltak és benne kell legyenek a barátok és benne kell legyen az Óceán, meg mindenféle kaland, amit gyűjtünk. Ez meg csak széljegyzet, ahol akármiért szarom a betűket. Végülis az meg állandóan. Még mindig nem mondtam semmit, s már pár sor itt van:) Ez egy szelep kérem a grafomáia ellen. Újabb betegség. Most így legutóbb elkapott a pisa betegség. Egy nap háromszor pisáltam. Ez durva. Lassan jobb, ha aggódom az életem miatt:) ÉLjen a hippi lét. Mondta még és be is csukom ezt és megyünk inkább sörözni óceánhoz. Ez már csak ilyen. (ennek a postnak kell új kategória - semmi néven:)

98 fok

Most ez úgy tűnik mégis a freeblog helyett üzemelő tökéletesen értelmetlen lenyomat lesz célközönség nélkül. Ez van. Március óta nem megy az a fos. Ez meg megy. Hát akkor ez van. Amúgy meg kell valami íróhely. Az nem pálya, h csak magamnak írom a marhaságokat. Persze na és - legfeljebb exhibicionista részem nem maszturbál majd rá az élményre. Az utazóblog pang. Kipróbáltam párat, mind nagyszerű opciókkal kecsegtet, de szar sincs úgy, ahogy akarnám. Hiába ingyen mégsincs semmi. Pedig az az ígéret. S van skype, van eleve ez is itt, meg gugli, meg képtárok, meg dropbox, meg egy csomó hasznos funkcionálisan jó dolog van ingyen. De ha utazóblogot akarok az mégsincs. AHogy guglipluszon képek tárolását teljesen beágyazzák valami fos környezetbe, amitől nem lehet másképp megosztani csak ahogy ők nyomják. Design sovinizmus. Miközben a másik oldalon mint designer végtelen soviniszta vagyok én is. Na ennek sincs semmi értelme.

98 fok van. Vágod? EGyik napról a másikra egyszercsak nyár lett. Minden előzetes nélkül. Elég zsír. - na ezek kellene az utazóblogba. Ilyen senkit sem bántó dolgok.

Itt meg lehet Manóval folytatott elemzéseket is jól lenyomatni. Mert ugye milyen fontos már ez a hataloméhség. Meg ugye a szabadság illúziójával lehet legjoban rabokká tenni az embereket. Amikor azt hiszik ők döntöttek. Az egész egy illúzió. Bla bla. Tényleg nem egész mondatokban írok már. Így megy ez a nem beszélni egyik nyelvet sem. Mindegy - ez a blog gyak nincs is még. Mármint az égvilágon senki sem tud róla. Vicces. Naygjából addig vicces, mert addig nincs elvárás. Persze publikus, mert anélkül meg nincs siker sem. Elvárás nélkül siker. Csak ilyen csodadolgok kellenek. Szabadság, hatalom, uralkodás, illúziók - de velem legyen mindenki halálsosan őszinte... Hehe Vicces ellentmondások.

Fromázás és hely

Persze még véletlenül sincs meg az egész utazóblog felfűzési fonala (már nevetségesen sokat írok róla), de közben a formán is gondolkodom. Valahogy - tekintve, h ez egy utazóblog (vagyis nem ez, hanem amit végre el kellene kezdenem ehelyett), a helymeghatározás fontos lenne. Amit a telefonok, meg a facebook beépített szolgáltatásként kínálnak. Na gondoltam hátha van itt is ilyen. S most csak ezért írok, h ezt kipróbáljam. Elvileg kipróbáltam. Beállítottam a konyha sarkát...

Meg persze azon is gondolkodom, h postonként pár kép is elég kajak lenne. Nem sok - pár. Na most azt is kipróbálom.

Képalárírás?

Nemtom. Annyira nem sirály. De azért egy kicsit persze az.

Még betűtípus, pár egyéb nyalánkság, meg nyelvválasztás (angolul nem tudok eléggé hozzá, hogy élvezetes legyen - magyarul sem, de legalább úgy a magyarok megértik), meg aztán már csak az egész menetét kell kitalálni. Legyen eleje, s kerüljenek fel a régebbi postok is.

Köszben ekérdésben megvilágosodtam. Szigorú lineáris időtengely kell. Úgy könnyű hozzá írni. Aztán ha más blogomból hivatkozni akarok rá, akkor teszem. Vagy nem - kit érdekel:)

Időrend

Na - az utazóblog létrejött. Újabb hatalmas kérdés tornyosult fölém. Az idő. Legyen az egész szépen szekvenciális az időtengelyen? Vagy csípjek ki mindenhonnan valami érdekes történetet? Inkább az előbbi. Nade, akkor mire jók a régi postok? Senki sem fogja olvasni a régi postokat. Mekkora újabb dilemma állja útját a blogolásnak kérem.

Közben írom ezt - meg nem bírom érteni ez itt mire lesz jó. Mert a postok az utazóblogból nincsenek itt. A gondolatok sincsenek itt. Ez csak egy ilyen ... ez. Nemtom mi ez. Egy időnyelő. Pl

Kitaláltam

Kell utazóblog. Erre jöttem rá. Megörültem neki, létre is hoztam jól, de valamiért nem működik... Micsoda felsőbb erő avatkozik bele a dolgokba-e? Most mondd meg...

Megosztás

Még mindig a blog indítás alapdilemmái:
- tudatos megosztás emberekkel
- avagy várakozás megosztás nélkül és majd Isten személyesen veszi kezébe a dolgok sorsát, s találnak rá a blogomra emberek valami csoda folytán

Persze. Isten. Személyesen. Mindenesetre megosztás nélkül is felfedezték az eddigi blogjaim emberek. Mindenféle vegyes arcok, akik biztosan csak azért olvastak, mert volt rá idejük és volt hozzá kedvük. Szóval a megosztás nélküli módszer semmiféle elvárást nem gerjeszt magától. Ebben az a jó, h szabadon lehet írni. Az persze hátrányként említhető, h kb az égvilágon senki sem fogja olvasni, illetve amikor kiderül, h van blogom, akkor a közeli ismerőseim természetesen halálosan megsértődnek, h kizártam őket életem egy részéből. Természetesen igazuk lesz. Ahogy nekem is, ha nem osztom meg velük. Ha megosztom akkor is megsértődnek majd amikor olvassák, mert a blogok egoista, önző szeletek csak az agyból (jaj, ez a bölcselkedő általános alanyos faszság jön elő belőlem már megint. Mennyien utálták ezt), ami nem mások dicsőítéséről szólnak, hanem rólam. Persze én is utálom azon emberek blogját olvasni, akik velem lógnak sokat és ebből az égvilágon semmi sem látszik a blogjukban. Ez olyan, mintha tökéletesen nyomtalanul és értelmetlenül élnék.

(jól elleszek itt magamban, míg kitalálom, h egyáltalán kell-e blogot írnom és ha igen, akkor kinek és minek)