Még mindig a blog indítás alapdilemmái:
- tudatos megosztás emberekkel
- avagy várakozás megosztás nélkül és majd Isten személyesen veszi kezébe a dolgok sorsát, s találnak rá a blogomra emberek valami csoda folytán
Persze. Isten. Személyesen. Mindenesetre megosztás nélkül is felfedezték az eddigi blogjaim emberek. Mindenféle vegyes arcok, akik biztosan csak azért olvastak, mert volt rá idejük és volt hozzá kedvük. Szóval a megosztás nélküli módszer semmiféle elvárást nem gerjeszt magától. Ebben az a jó, h szabadon lehet írni. Az persze hátrányként említhető, h kb az égvilágon senki sem fogja olvasni, illetve amikor kiderül, h van blogom, akkor a közeli ismerőseim természetesen halálosan megsértődnek, h kizártam őket életem egy részéből. Természetesen igazuk lesz. Ahogy nekem is, ha nem osztom meg velük. Ha megosztom akkor is megsértődnek majd amikor olvassák, mert a blogok egoista, önző szeletek csak az agyból (jaj, ez a bölcselkedő általános alanyos faszság jön elő belőlem már megint. Mennyien utálták ezt), ami nem mások dicsőítéséről szólnak, hanem rólam. Persze én is utálom azon emberek blogját olvasni, akik velem lógnak sokat és ebből az égvilágon semmi sem látszik a blogjukban. Ez olyan, mintha tökéletesen nyomtalanul és értelmetlenül élnék.
(jól elleszek itt magamban, míg kitalálom, h egyáltalán kell-e blogot írnom és ha igen, akkor kinek és minek)
- tudatos megosztás emberekkel
- avagy várakozás megosztás nélkül és majd Isten személyesen veszi kezébe a dolgok sorsát, s találnak rá a blogomra emberek valami csoda folytán
Persze. Isten. Személyesen. Mindenesetre megosztás nélkül is felfedezték az eddigi blogjaim emberek. Mindenféle vegyes arcok, akik biztosan csak azért olvastak, mert volt rá idejük és volt hozzá kedvük. Szóval a megosztás nélküli módszer semmiféle elvárást nem gerjeszt magától. Ebben az a jó, h szabadon lehet írni. Az persze hátrányként említhető, h kb az égvilágon senki sem fogja olvasni, illetve amikor kiderül, h van blogom, akkor a közeli ismerőseim természetesen halálosan megsértődnek, h kizártam őket életem egy részéből. Természetesen igazuk lesz. Ahogy nekem is, ha nem osztom meg velük. Ha megosztom akkor is megsértődnek majd amikor olvassák, mert a blogok egoista, önző szeletek csak az agyból (jaj, ez a bölcselkedő általános alanyos faszság jön elő belőlem már megint. Mennyien utálták ezt), ami nem mások dicsőítéséről szólnak, hanem rólam. Persze én is utálom azon emberek blogját olvasni, akik velem lógnak sokat és ebből az égvilágon semmi sem látszik a blogjukban. Ez olyan, mintha tökéletesen nyomtalanul és értelmetlenül élnék.
(jól elleszek itt magamban, míg kitalálom, h egyáltalán kell-e blogot írnom és ha igen, akkor kinek és minek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése