Úgy tűnik most ez az új blogom. Még mindig lószar sincs benne, de nem izgat nagyon. Csak úgy van témátlanul, nyafogásokkal és különösebben céltalan közönséggel. AMinek eszében sincs megfelelni bárkinek, vagy bárminek és önző, exhibiconista, akármi. Még a többieknek el sem áultam, h van. Sebaj. Ez nem az utazós cucc, amiben pedig benne kell legyen milyen jó volt, h szülők itt voltak és benne kell legyenek a barátok és benne kell legyen az Óceán, meg mindenféle kaland, amit gyűjtünk. Ez meg csak széljegyzet, ahol akármiért szarom a betűket. Végülis az meg állandóan. Még mindig nem mondtam semmit, s már pár sor itt van:) Ez egy szelep kérem a grafomáia ellen. Újabb betegség. Most így legutóbb elkapott a pisa betegség. Egy nap háromszor pisáltam. Ez durva. Lassan jobb, ha aggódom az életem miatt:) ÉLjen a hippi lét. Mondta még és be is csukom ezt és megyünk inkább sörözni óceánhoz. Ez már csak ilyen. (ennek a postnak kell új kategória - semmi néven:)
2013. június 30., vasárnap
2013. június 2., vasárnap
98 fok
Most ez úgy tűnik mégis a freeblog helyett üzemelő tökéletesen értelmetlen lenyomat lesz célközönség nélkül. Ez van. Március óta nem megy az a fos. Ez meg megy. Hát akkor ez van. Amúgy meg kell valami íróhely. Az nem pálya, h csak magamnak írom a marhaságokat. Persze na és - legfeljebb exhibicionista részem nem maszturbál majd rá az élményre. Az utazóblog pang. Kipróbáltam párat, mind nagyszerű opciókkal kecsegtet, de szar sincs úgy, ahogy akarnám. Hiába ingyen mégsincs semmi. Pedig az az ígéret. S van skype, van eleve ez is itt, meg gugli, meg képtárok, meg dropbox, meg egy csomó hasznos funkcionálisan jó dolog van ingyen. De ha utazóblogot akarok az mégsincs. AHogy guglipluszon képek tárolását teljesen beágyazzák valami fos környezetbe, amitől nem lehet másképp megosztani csak ahogy ők nyomják. Design sovinizmus. Miközben a másik oldalon mint designer végtelen soviniszta vagyok én is. Na ennek sincs semmi értelme.
98 fok van. Vágod? EGyik napról a másikra egyszercsak nyár lett. Minden előzetes nélkül. Elég zsír. - na ezek kellene az utazóblogba. Ilyen senkit sem bántó dolgok.
Itt meg lehet Manóval folytatott elemzéseket is jól lenyomatni. Mert ugye milyen fontos már ez a hataloméhség. Meg ugye a szabadság illúziójával lehet legjoban rabokká tenni az embereket. Amikor azt hiszik ők döntöttek. Az egész egy illúzió. Bla bla. Tényleg nem egész mondatokban írok már. Így megy ez a nem beszélni egyik nyelvet sem. Mindegy - ez a blog gyak nincs is még. Mármint az égvilágon senki sem tud róla. Vicces. Naygjából addig vicces, mert addig nincs elvárás. Persze publikus, mert anélkül meg nincs siker sem. Elvárás nélkül siker. Csak ilyen csodadolgok kellenek. Szabadság, hatalom, uralkodás, illúziók - de velem legyen mindenki halálsosan őszinte... Hehe Vicces ellentmondások.
98 fok van. Vágod? EGyik napról a másikra egyszercsak nyár lett. Minden előzetes nélkül. Elég zsír. - na ezek kellene az utazóblogba. Ilyen senkit sem bántó dolgok.
Itt meg lehet Manóval folytatott elemzéseket is jól lenyomatni. Mert ugye milyen fontos már ez a hataloméhség. Meg ugye a szabadság illúziójával lehet legjoban rabokká tenni az embereket. Amikor azt hiszik ők döntöttek. Az egész egy illúzió. Bla bla. Tényleg nem egész mondatokban írok már. Így megy ez a nem beszélni egyik nyelvet sem. Mindegy - ez a blog gyak nincs is még. Mármint az égvilágon senki sem tud róla. Vicces. Naygjából addig vicces, mert addig nincs elvárás. Persze publikus, mert anélkül meg nincs siker sem. Elvárás nélkül siker. Csak ilyen csodadolgok kellenek. Szabadság, hatalom, uralkodás, illúziók - de velem legyen mindenki halálsosan őszinte... Hehe Vicces ellentmondások.
2013. május 19., vasárnap
Fromázás és hely
Persze még véletlenül sincs meg az egész utazóblog felfűzési fonala (már nevetségesen sokat írok róla), de közben a formán is gondolkodom. Valahogy - tekintve, h ez egy utazóblog (vagyis nem ez, hanem amit végre el kellene kezdenem ehelyett), a helymeghatározás fontos lenne. Amit a telefonok, meg a facebook beépített szolgáltatásként kínálnak. Na gondoltam hátha van itt is ilyen. S most csak ezért írok, h ezt kipróbáljam. Elvileg kipróbáltam. Beállítottam a konyha sarkát...
Meg persze azon is gondolkodom, h postonként pár kép is elég kajak lenne. Nem sok - pár. Na most azt is kipróbálom.
Meg persze azon is gondolkodom, h postonként pár kép is elég kajak lenne. Nem sok - pár. Na most azt is kipróbálom.
Képalárírás?
Nemtom. Annyira nem sirály. De azért egy kicsit persze az.
Még betűtípus, pár egyéb nyalánkság, meg nyelvválasztás (angolul nem tudok eléggé hozzá, hogy élvezetes legyen - magyarul sem, de legalább úgy a magyarok megértik), meg aztán már csak az egész menetét kell kitalálni. Legyen eleje, s kerüljenek fel a régebbi postok is.
Köszben ekérdésben megvilágosodtam. Szigorú lineáris időtengely kell. Úgy könnyű hozzá írni. Aztán ha más blogomból hivatkozni akarok rá, akkor teszem. Vagy nem - kit érdekel:)
2013. május 5., vasárnap
Időrend
Na - az utazóblog létrejött. Újabb hatalmas kérdés tornyosult fölém. Az idő. Legyen az egész szépen szekvenciális az időtengelyen? Vagy csípjek ki mindenhonnan valami érdekes történetet? Inkább az előbbi. Nade, akkor mire jók a régi postok? Senki sem fogja olvasni a régi postokat. Mekkora újabb dilemma állja útját a blogolásnak kérem.
Közben írom ezt - meg nem bírom érteni ez itt mire lesz jó. Mert a postok az utazóblogból nincsenek itt. A gondolatok sincsenek itt. Ez csak egy ilyen ... ez. Nemtom mi ez. Egy időnyelő. Pl
Közben írom ezt - meg nem bírom érteni ez itt mire lesz jó. Mert a postok az utazóblogból nincsenek itt. A gondolatok sincsenek itt. Ez csak egy ilyen ... ez. Nemtom mi ez. Egy időnyelő. Pl
2013. április 14., vasárnap
Kitaláltam
Kell utazóblog. Erre jöttem rá. Megörültem neki, létre is hoztam jól, de valamiért nem működik... Micsoda felsőbb erő avatkozik bele a dolgokba-e? Most mondd meg...
Megosztás
Még mindig a blog indítás alapdilemmái:
- tudatos megosztás emberekkel
- avagy várakozás megosztás nélkül és majd Isten személyesen veszi kezébe a dolgok sorsát, s találnak rá a blogomra emberek valami csoda folytán
Persze. Isten. Személyesen. Mindenesetre megosztás nélkül is felfedezték az eddigi blogjaim emberek. Mindenféle vegyes arcok, akik biztosan csak azért olvastak, mert volt rá idejük és volt hozzá kedvük. Szóval a megosztás nélküli módszer semmiféle elvárást nem gerjeszt magától. Ebben az a jó, h szabadon lehet írni. Az persze hátrányként említhető, h kb az égvilágon senki sem fogja olvasni, illetve amikor kiderül, h van blogom, akkor a közeli ismerőseim természetesen halálosan megsértődnek, h kizártam őket életem egy részéből. Természetesen igazuk lesz. Ahogy nekem is, ha nem osztom meg velük. Ha megosztom akkor is megsértődnek majd amikor olvassák, mert a blogok egoista, önző szeletek csak az agyból (jaj, ez a bölcselkedő általános alanyos faszság jön elő belőlem már megint. Mennyien utálták ezt), ami nem mások dicsőítéséről szólnak, hanem rólam. Persze én is utálom azon emberek blogját olvasni, akik velem lógnak sokat és ebből az égvilágon semmi sem látszik a blogjukban. Ez olyan, mintha tökéletesen nyomtalanul és értelmetlenül élnék.
(jól elleszek itt magamban, míg kitalálom, h egyáltalán kell-e blogot írnom és ha igen, akkor kinek és minek)
- tudatos megosztás emberekkel
- avagy várakozás megosztás nélkül és majd Isten személyesen veszi kezébe a dolgok sorsát, s találnak rá a blogomra emberek valami csoda folytán
Persze. Isten. Személyesen. Mindenesetre megosztás nélkül is felfedezték az eddigi blogjaim emberek. Mindenféle vegyes arcok, akik biztosan csak azért olvastak, mert volt rá idejük és volt hozzá kedvük. Szóval a megosztás nélküli módszer semmiféle elvárást nem gerjeszt magától. Ebben az a jó, h szabadon lehet írni. Az persze hátrányként említhető, h kb az égvilágon senki sem fogja olvasni, illetve amikor kiderül, h van blogom, akkor a közeli ismerőseim természetesen halálosan megsértődnek, h kizártam őket életem egy részéből. Természetesen igazuk lesz. Ahogy nekem is, ha nem osztom meg velük. Ha megosztom akkor is megsértődnek majd amikor olvassák, mert a blogok egoista, önző szeletek csak az agyból (jaj, ez a bölcselkedő általános alanyos faszság jön elő belőlem már megint. Mennyien utálták ezt), ami nem mások dicsőítéséről szólnak, hanem rólam. Persze én is utálom azon emberek blogját olvasni, akik velem lógnak sokat és ebből az égvilágon semmi sem látszik a blogjukban. Ez olyan, mintha tökéletesen nyomtalanul és értelmetlenül élnék.
(jól elleszek itt magamban, míg kitalálom, h egyáltalán kell-e blogot írnom és ha igen, akkor kinek és minek)
2013. április 13., szombat
The 1st post - beginning
This is the first post. I haven't decided anything yet - what is this blog about? What should be the basic language? Is there any core topic? What is this good for at all?
HuMan - a Hungarian Man, who is not a nationalist, but this is not my native language. (na hagyjuk ezt - nem is tudok angolul. Bár gyakorolni kéne, ha már itt élek. HuMan - micsoda nagyképűség. EGy állat vagyok, nem is humán. A magyarkodás meg végtelenül nincs kedvemre, pont az én blogom első két betűje a HU? Persze a szakmában az első címkém Human Interface Designer volt. Hehe - büszke is voltam/vagyok rá)
Valójában van másik blogom - levicsofi.freeblog.hu. Csak freeblog nem működik jó ideje, ezért nem tudok oda postolni. Szóval kell egy új hely lassan. S mint minden új kezdés esetben persze elkezd tökölni az ember. Egyáltalán kinek, minek, miért, hogyan? Kell ez? Csak magamutogatás? Minek ír blogot az ember? Mert tud írni? (na azt nem tudok) Mert exhibicionista? Mert van valami témája? Mert grafomán? Mert frusztrált, s szüksége van a folyamatos figyelemre, elismerésre? Nagyzolás? Mittudomén.
Egyik kérdést sem tudom megválaszolni. Nem tudom érdemes-e egyáltalán írnom. A másik blogomon sokszor befeszültem. Olvassa nejem, szüleim, tesóm, mindenféle barát, ismerős, kolléga, meg afféle emberek is, akikkel bármi okból azt hiszem világot kell megváltani. Megfelelési kényszer lett végül belőle, meg írni sem tudok, folyton befeszültem céljaim-írásaim-magamutogatásom-egóm-kishitűségem között. Nem lehettem elég nyitott, de mégsem bírtam valami célblogot írni, mint pl egy élménybeszámoló. Utazunk ugyanis. Sokat. S sokszor használom a blogom, mint egy utazás beszámoló, mert így akik nem jönnek velünk is képbe kerülhetnek. Jó ötlet, de nem megy. Ahogy az Interarcot sem írom. Design blog. Designer vagyok ui. De valahogy leginkább csak fikázás lett abból. A másikból meg megmondó blog. A képes tök halott. A magamnak írt is stohasztikus. Gyakorlatilag egyik sem lett olyan, amilyen lenni akarok. Elfogadó, megismerő, nyitott - van aki ilyennek ismer? (jó lenne, hehe - álmok) De sokan nyafogó, megmondó vagy akármilyen másnak ismernek. És akkor skatulyába kerülök és máris jön a nyafogás. Mint ez itt.
Szóval először jó lenne kitalálnom kinek és minek akarok egyáltalán írni. Meg hogyan? Írjak neked? Tegezve? Mintha ismerném az olvasót? Vagy írjak egyes szám sokadik személyben, mint egy szemlélő, aki megnevez egy főhőst, s mintegy külső szemlélő ír róla? Persze naná, hogy ő a főhős. Naná, hogy én akarok lenni a szuperokos megmondó bölcs, a nyugodt igazságosztó, meg minden. De az is jó lenne, ha igazi hajónapló lenne belőle Dátumokkal, nyers eseményekkel.
2013 Apr 13 szombat 18:27
Helyszín: Watertown, Massachusetts. Manó vasal. Én ülök és épp próbálok új blogot írni.
2013 Ápr. 13. Szombat. 18:28
Helyszín: ugyanaz. Vasalás is ugyanaz. Én még mindig ülök és írok.
2013 Ápr 13. Szombat. 18:29
Ez így kurva unalmas lesz... Ráadásul a dátum és a hónap nap más betűvel kell íródjon. Ez így olvashatatlan stílusilag. Tartalmilag tragikus. Ki a pöcsömet érdekli? Persze ha szex után írnék, az lehet érdekelne pár embert. Részletesen leírni ahogy behatol... á, ezzel kizárok egy jó adag embert az olvasókörből. Imádom a szexet. Mégiscsak arról lenne jó írni. Nade ezt ki olvasná? Hát utazóblog onnantól nem lenne belőle. Szóval vissza a normál témákhoz
Kéne egy kép is. Akármilyen. KIEMELÉS is.
Minden posthoz kellene kép. De miről? Magamról? Akkor hol a blog anonimitása? Kell egyáltalán anonimitás? Egyáltalán miről kell kép? S ha már KELL - az rögtön olyan kényszeres.
Basszus - ebből nem lesz blog. Így indul minden. Kell, de ahogy elkezded rájössz, h pontosan nem is tudod mit akarsz (általános alany, igazságok - már megint kezd olyan megmondós baromsággá alakulni ez itt, mint a többi írásom. Célok nélkül nem jutok sehova?) - jó kérdés.
Persze ha most itt mindenki előtt találom ki mit csinálok, akkor elveszik az illúzió. Már nevek is vannak ebben a blogban. Már most. Hogy lesz ebből anonim akármi? Hogy lesz ebből a leghíresebb blog, amit mindenki imád olvasni? Sehogy basszus, sehogy. Se cél, se téma, se stílus - már megint csak nyafogás. Kezdjem a blogot áthúzott és nem publikált bejegyzéssel? Vagy nevezzük ezt előszónak és kezdeti útkeresésnek? (túl régóta keresem a hangot - el nem árulom hány éves vagyok, mert oda minden illúzió). Kell egyáltalán illúzió? Dehát ez az írás és a betű szabadsága. Teret hagy a képzeletnek. Már ha ez egy értelmes írás lenne...
Eleve - egy post sem lehet túl hosszú. Azzal eleve oda az élvezet. Ki a bánat olvasná el? Senki. Persze célközönség sincs. Téma sem. Témánként kellene külön blog? Egy ami csak a szeretteim dícséri. Egy amiben a hagyma belseje van - a gondolataim. Egy amiben kalandok vannak csak. Egy amiben képek vannak, érdekes aláírásokkal. Egy, amiben napi okosságok vannak - bárkitől. Amolyan idézetes faszság. Minden napra a meghatározóbb élmény egymondatos leírása? Vajon senki sem tudja mit akar, amikor valaminek nekikezd? De... eddig csak abból lett valami, amikor tudtam mit akarok. Ez nem igaz. Írjak több színnel? A történések feketével. A gondolataim zölddel. A bennem lakó ördög pirossal. Az összes személyiségem valahogy másképp? EZ már megint cimkézés lenne. Ez a rohadt post meg már most egyre hosszabb és még mindig nincs benne semmi. Szörnyű.
Na megmondom milyennek kell lennie ennek a blognak, ha már alkotok bármit is:
- Szépnek kell lennie. A szépség jó. Meg különben is designer vagyok. Minek alkotnék randa szart?
- S pozitívnak is kell lennie. Ez a negatív panaszkodás mindig panaszra késztet
- Stílusosnak kell lennie (jézusom, hogyan?)
- Viccesnek (na, humorom az nulla)
- Elgondolkodtatónak is kell lennie (mert a gondolkodás serkentése jó)
- Spontánnak kell lennie - tervezetten spontán
- szórakoztatónak
- egységesnek
- sokszínűnek
....
Csupa ellentmondás. Ilyen blog nincs. S mégis. Olyan sok szép és jó és érdekes és jó dolog van a világban.
Tagelés. Ez az! Csoportokba teszem... Hülyeség. A mátrix pl kalandfilm vagy scifi vagy romantikus életmegmondós vagy lövöldözős akció? Baromság a címkézés... Mondtam már.
Basszus tényleg feladom még mielőtt elkezdeném? Egy frászt. Csak még ezt sem tudom mi lesz. Fogpiszkáló talán. Majd meglátjuk...
HuMan - a Hungarian Man, who is not a nationalist, but this is not my native language. (na hagyjuk ezt - nem is tudok angolul. Bár gyakorolni kéne, ha már itt élek. HuMan - micsoda nagyképűség. EGy állat vagyok, nem is humán. A magyarkodás meg végtelenül nincs kedvemre, pont az én blogom első két betűje a HU? Persze a szakmában az első címkém Human Interface Designer volt. Hehe - büszke is voltam/vagyok rá)
Valójában van másik blogom - levicsofi.freeblog.hu. Csak freeblog nem működik jó ideje, ezért nem tudok oda postolni. Szóval kell egy új hely lassan. S mint minden új kezdés esetben persze elkezd tökölni az ember. Egyáltalán kinek, minek, miért, hogyan? Kell ez? Csak magamutogatás? Minek ír blogot az ember? Mert tud írni? (na azt nem tudok) Mert exhibicionista? Mert van valami témája? Mert grafomán? Mert frusztrált, s szüksége van a folyamatos figyelemre, elismerésre? Nagyzolás? Mittudomén.
Egyik kérdést sem tudom megválaszolni. Nem tudom érdemes-e egyáltalán írnom. A másik blogomon sokszor befeszültem. Olvassa nejem, szüleim, tesóm, mindenféle barát, ismerős, kolléga, meg afféle emberek is, akikkel bármi okból azt hiszem világot kell megváltani. Megfelelési kényszer lett végül belőle, meg írni sem tudok, folyton befeszültem céljaim-írásaim-magamutogatásom-egóm-kishitűségem között. Nem lehettem elég nyitott, de mégsem bírtam valami célblogot írni, mint pl egy élménybeszámoló. Utazunk ugyanis. Sokat. S sokszor használom a blogom, mint egy utazás beszámoló, mert így akik nem jönnek velünk is képbe kerülhetnek. Jó ötlet, de nem megy. Ahogy az Interarcot sem írom. Design blog. Designer vagyok ui. De valahogy leginkább csak fikázás lett abból. A másikból meg megmondó blog. A képes tök halott. A magamnak írt is stohasztikus. Gyakorlatilag egyik sem lett olyan, amilyen lenni akarok. Elfogadó, megismerő, nyitott - van aki ilyennek ismer? (jó lenne, hehe - álmok) De sokan nyafogó, megmondó vagy akármilyen másnak ismernek. És akkor skatulyába kerülök és máris jön a nyafogás. Mint ez itt.
Szóval először jó lenne kitalálnom kinek és minek akarok egyáltalán írni. Meg hogyan? Írjak neked? Tegezve? Mintha ismerném az olvasót? Vagy írjak egyes szám sokadik személyben, mint egy szemlélő, aki megnevez egy főhőst, s mintegy külső szemlélő ír róla? Persze naná, hogy ő a főhős. Naná, hogy én akarok lenni a szuperokos megmondó bölcs, a nyugodt igazságosztó, meg minden. De az is jó lenne, ha igazi hajónapló lenne belőle Dátumokkal, nyers eseményekkel.
2013 Apr 13 szombat 18:27
Helyszín: Watertown, Massachusetts. Manó vasal. Én ülök és épp próbálok új blogot írni.
2013 Ápr. 13. Szombat. 18:28
Helyszín: ugyanaz. Vasalás is ugyanaz. Én még mindig ülök és írok.
2013 Ápr 13. Szombat. 18:29
Ez így kurva unalmas lesz... Ráadásul a dátum és a hónap nap más betűvel kell íródjon. Ez így olvashatatlan stílusilag. Tartalmilag tragikus. Ki a pöcsömet érdekli? Persze ha szex után írnék, az lehet érdekelne pár embert. Részletesen leírni ahogy behatol... á, ezzel kizárok egy jó adag embert az olvasókörből. Imádom a szexet. Mégiscsak arról lenne jó írni. Nade ezt ki olvasná? Hát utazóblog onnantól nem lenne belőle. Szóval vissza a normál témákhoz
2013.04.13. A kezdet
Ez így száraz formátum, mi? Az. Meg kéne cím is. Nade mindent felcimkézni? Nem vagyok a cimkézés mellett. De néha kell. Ha van a dolgoknak címe az ad valami iránymutatást is. Persze hogy a fenébe lehet magamnak iránymutatást adni, ha egyszer a sodródás egy lényegi elem az életben?Kéne egy kép is. Akármilyen. KIEMELÉS is.
Basszus - ebből nem lesz blog. Így indul minden. Kell, de ahogy elkezded rájössz, h pontosan nem is tudod mit akarsz (általános alany, igazságok - már megint kezd olyan megmondós baromsággá alakulni ez itt, mint a többi írásom. Célok nélkül nem jutok sehova?) - jó kérdés.
Persze ha most itt mindenki előtt találom ki mit csinálok, akkor elveszik az illúzió. Már nevek is vannak ebben a blogban. Már most. Hogy lesz ebből anonim akármi? Hogy lesz ebből a leghíresebb blog, amit mindenki imád olvasni? Sehogy basszus, sehogy. Se cél, se téma, se stílus - már megint csak nyafogás. Kezdjem a blogot áthúzott és nem publikált bejegyzéssel? Vagy nevezzük ezt előszónak és kezdeti útkeresésnek? (túl régóta keresem a hangot - el nem árulom hány éves vagyok, mert oda minden illúzió). Kell egyáltalán illúzió? Dehát ez az írás és a betű szabadsága. Teret hagy a képzeletnek. Már ha ez egy értelmes írás lenne...
Eleve - egy post sem lehet túl hosszú. Azzal eleve oda az élvezet. Ki a bánat olvasná el? Senki. Persze célközönség sincs. Téma sem. Témánként kellene külön blog? Egy ami csak a szeretteim dícséri. Egy amiben a hagyma belseje van - a gondolataim. Egy amiben kalandok vannak csak. Egy amiben képek vannak, érdekes aláírásokkal. Egy, amiben napi okosságok vannak - bárkitől. Amolyan idézetes faszság. Minden napra a meghatározóbb élmény egymondatos leírása? Vajon senki sem tudja mit akar, amikor valaminek nekikezd? De... eddig csak abból lett valami, amikor tudtam mit akarok. Ez nem igaz. Írjak több színnel? A történések feketével. A gondolataim zölddel. A bennem lakó ördög pirossal. Az összes személyiségem valahogy másképp? EZ már megint cimkézés lenne. Ez a rohadt post meg már most egyre hosszabb és még mindig nincs benne semmi. Szörnyű.
Na megmondom milyennek kell lennie ennek a blognak, ha már alkotok bármit is:
- Szépnek kell lennie. A szépség jó. Meg különben is designer vagyok. Minek alkotnék randa szart?
- S pozitívnak is kell lennie. Ez a negatív panaszkodás mindig panaszra késztet
- Stílusosnak kell lennie (jézusom, hogyan?)
- Viccesnek (na, humorom az nulla)
- Elgondolkodtatónak is kell lennie (mert a gondolkodás serkentése jó)
- Spontánnak kell lennie - tervezetten spontán
- szórakoztatónak
- egységesnek
- sokszínűnek
....
Csupa ellentmondás. Ilyen blog nincs. S mégis. Olyan sok szép és jó és érdekes és jó dolog van a világban.
Tagelés. Ez az! Csoportokba teszem... Hülyeség. A mátrix pl kalandfilm vagy scifi vagy romantikus életmegmondós vagy lövöldözős akció? Baromság a címkézés... Mondtam már.
Basszus tényleg feladom még mielőtt elkezdeném? Egy frászt. Csak még ezt sem tudom mi lesz. Fogpiszkáló talán. Majd meglátjuk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)